Könyvek az oltáron

  • Kálmán C. György
  • 2014. január 26.

Első változat

Egy jobbikos óriásplakát apró részletét vesszük szemügyre: mit olvas a mintacsalád? Képelemzés.

Nem kell mindig mém.

Vagyis: nem szükséges mindig manipulálni, átrajzolni vagy épp megmozgatni a neten kerengő képeket ahhoz, hogy vicces vagy leleplező tartalmat nyerjünk ki belőlük; olykor elég csak rápillantani a képre magára, nyersen, megdolgozatlanul – magukban is humorosak vagy feltárnak valami lényegeset; anélkül, hogy mondjuk buborékokat illesztenénk a szereplők szájához, és (el nem hangzott) párbeszédeket tulajdonítanánk nekik, nagyon is megértjük, amit a fénykép mond nekünk.

Bemelegítésként és kommentár nélkül lássunk egy ilyen képet (és figyeljük meg a mosoly megannyi változatát – mint egy németalföldi zsánerképen, döbbenetes erővel elkapott pillanat):

false

 

Lépjünk tovább. A következő képen is mindenki mosolyog, de ez most nem érdekes. Ez – szemben az előzővel – igen rossz kép, kompozíciója semmi, a színek gyengék és érdektelenek satöbbi. Ez a Jobbik választási plakátja, látható mindenfelé, óriásplakát alakjában. Vacakság. Szörnyű a környezet is: a felkapaszkodott, de ízlés híján való újgazdagok lakberendezése: jobbról régi (vagy álrégi) téglával kirakott fal, rajta (álrégi) Nagy-Magyarország térkép; szemben irtózatos fehér műanyag csipkefüggöny, értelmetlen kis benyíló a falban, benne kereszt, a nagypapa (dédpapa) világháborús katonaképe, néhány könyv; nagyon átlagos székek támlái látszanak.

false

…És mintha az egész család azon mulatna, hogy az ősi magyar hagyomány szerint szervírozott karácsonyi (vagy hálaadásnapi?) sült pulykához az ifjú családfő egy bontatlan butéliából öntene bort az övéinek. Nem semmi mutatvány, szurkoljunk neki.

De fordítsuk a figyelmünket egy apró részletre. A könyvekre.

Szokás azt mondani, hogy az, hogyan fest valakinek a könyvespolca, már ha van egyáltalán, jellemzi a ház lakóját. Ez jól hangzik, de csak komoly fenntartásokkal fogadható el. Az ember megvesz olyasmit, ami jónak néz ki (vagy jól néz ki a polcon), de soha nem olvassa el; kap könyveket ünnepekre vagy csak úgy; örököl a nagymamától; meg esetleg ki is szór vagy el is ad olyanokat, amelyek pedig valaha fontosak voltak. Vagy az is lehet, hogy a kedves könyvek külön vannak, a nahtkasztlin, a sufniban, a vécében.

Jobbikosék könyvei – de legalábbis a legfontosabbak – a kis házi oltáron vannak, mert ők megbecsülik a kultúrát. Érdemes tehát átböngészni a kínálatot. Azt kapásból megmondhatjuk (a következő képre ránézni most nem ér!), hogy ott lesz Wass Albert; jó eséllyel tippelünk Tormay Cécile-re is. És mi még? Lássuk.

 

false

Wass megvan, kétszer is, és persze a Bujdosó könyv is ott díszeleg, valamint az erdélyi magyar írók novelláit egybegyűjtő Erdély lelke című kötet. És még?

Hoppá.

Csáth Géza.

Züllött életű, a modernizmusnak elkötelezett, politoxikomán, parázna szerző, aki végül öngyilkos lett. Hogy kerül ide? A plakát kigondolója nyilván úgy gondolkodott, hogy – mindennek ellenére – jeles klasszikusról van szó, aki napjainkban is népszerű, a huszadik századi próza nagy mestere, ezzel kifejezésre lehet juttatni a derék jobbikos család nyitottságát az újra, a modernre, s hogy milyen elfogadó a romlott, ámde jelentőset alkotó művészfélékkel. (És a származása is rendben van.) Ellenpróbát is tehetünk: Kosztolányi, Karinthy, Móricz más és más okokból szóba sem jöhetnek; hasonlóképpen a líra területéről – mert ezt is képviselnie kell valakinek – kizárható József Attila, Füst Milán, Illyés vagy Kassák. De Pilinszky – mert az ő kötete is ott van – alkalmasnak látszik. Nemigen érthető költészet ugyan, de sokan nagyra tartják, vallásos ember hírében áll, halott klasszikus, a komcsik állítólag idegenkedtek tőle. És hát a magas kultúra nagy alakja, a kutyafáját.

Csáth és Pilinszky első látásra meglepő – de ha belegondolunk, biztonsági játék.

Persze, ne gondoljuk, hogy ezek a jobbikos család napi olvasmányai. Azért rajtuk támaszkodik a nagypapa (dédnagypapa) katonaképe, macerás dolog volna folyton levenni-visszatenni.

(Köszönöm Kappanyos András segítségét.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.